Tisztelt Látogató
Köszöntjük Önt Magyarország egyik legkedveltebb üdülőhelyén, amely 2016-tól a 30.-ik minősített gyógyhelyi település. Az Alsó-Zala-völgyben fekvő Kehidakustány határa kedvező adottságaival már az írott történelmet megelőző korszakokban is vonzotta a megtelepedni vágyókat. Az ezt bizonyító legjelentősebb régészeti emlékek a népvándorlás korából származnak: a magyar honfoglalást megelőző két évszázadban a Kárpát-medencét uraló avarok két temetőjét is feltárták a falu területén. Lehet része, mely a zalai táj szépségein túllépve ötven-száz kilométeres körben láttatja a Dunántúlt. A községet határoló kellemesen lankás dombvidék kétszáz-háromszáz méteres tengerszint feletti magasságokba emelkedik csupán, ám a helybeliek szemében a magaslatok már szinte hegyek. Ezeknek – és a köztük fekvő völgyeknek – a különlegesen szabályos, észak-déli futása talán a terepen is érzékelhető, a térkép fölé hajolva pedig egyértelműen bizonyítható. Kehidakustányt nyugatról Kehida, keletről Kustány falurész határolja. 1971-ben egyesítették a két települést; mai neve is ebből ered. Deák Ferenc hosszabb ideig élt itt. A település valamikor 3 önálló részből állt: Kehida, Kustány és Barátsziget. A legkorábbi nyomok a bronzkorból származnak, Barátsziget területéről, Krisztus előtt– XIV-XVIII. századból. Régészeti leletek alapján bizonyítható, hogy Krisztus előtt, a IV-III. században pedig kelták lakták a területet. Ezen leleteket első sorban a termálfürdő területén lelték. A rómaiak időszámításunk elején érkeztek a településre, a hunok a népvándorlások első hullámaival kerültek a környékre, a VII. században pedig az avarok érkeztek a vidékre. Az avarok két temetkezési helyet is létrehoztak, ezeket pedig az ásatások során feltárták. Kehida nevét először 1232-ben említik, ekkor ülésezett itt az első nemesi bíróság. Tekintetbe véve, hogy a környéken nem volt olyan központi hely, amely alkalmas lenne arra, hogy a megye központi helyének nevezzék ki, ezért Kehidát, mint a megye legideálisabban fekvő települését elkezdték központi nemesi gyűlésekre használni. Kehida az 1200-as évek végéig a Koppányi család birtoka volt, majd később Kőszegi Miklós nádor foglalta el. Kőszegi Miklóstól 1319-ben kobozta el Károly Róbert, és a Kanizsai családnak adományozta. A Kanizsai család volt a település birtokosa egészen 1523-ig, amikor Kanizsai László Háshágyi Dénesnek adományozza Kehidát. A török megszállások idejét ez a település sem élte túl, 1588-ban lerombolták a várat, amely addig védte. Ennek köszönhetően Kehida majdnem teljesen elnéptelenedett. A Deák család házasság révén került Kehidára, 1757-ben Deák Gábor feleségül vette Hertelendy Annát. Ezt követően a falu neve összefonódik a Deák családdal, különösképpen Deák Ferencet emlegetik, aki Kehidán élt 1808-1854 között. Kustánytán nevének első okleveles, írásos említése 1181-ből való. Ekkor találkozhatunk először Kustány (Custan) elnevezéssel. A falu akkoriban királyi és nemesi birtok volt. A település az 1400-as években több falura oszlott: Egyházaskustány, Felsőkustány, Alsókustány. A két utóbbi névalak a mai napig él a közbeszédben. Később Boldogasszony Kustánynak is nevezték. A faluban nemesi kúriák is álltak. A török hódoltság és mészárlások alatt a települést elpusztították. A XVII. századra kezdett el újra benépesedni és fejlődésnek indulni. Kustányt 1977-ben egyesítették Kehidával, azóta Kehidakustány a település hivatalos neve.
