Beschreibung

A kőkeresztek

A keresztény kultúrkörben a keresztnek különös jelentősége van hívő és nem hívő ember számára. A kereszt támpontot jelent szellemi értelemben és gyakran földrajzi értelemben is. A korszakokon, népeken, vallásokon átívelő kereszt – szimbólum egyidős az emberrel.

Mást jelent Egyiptomban, mást a zsidóságnak, mást a dél-amerikai  indiánoknál, de a különböző vallások is más-más értelmet adnak neki.

Nekünk, európai keresztény népnek, és még pontosabban, nekünk, több keresztény vallás, ritusbeli különbségeket gyakorlóknak mit jelent a kereszt, úgy, mint szimbólum, de úgyis mint vallásos jelkép? Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is ők állták.  A késő középkorban és újkorban mély kegyességi érzés hatása volt érezhető, a szabad ég alatt állították fel kereszteket Közép- és Nyugat-Európa minden országában. Gyakran, az útszéli kereszteket a területről, útról nevezték el a kereszt körüli területet az állító család vagy közösség gondozta, népi szokásjog szerint a kereszt és a körülötte lévő kis kert az egyház tulajdona volt, bár telekkönyvileg vagy más írásbeli megegyezésben nem írták át.

Az útmenti feszületek, a nép életében jelentős szerepet játszottak. Ezt mutatják a hozzájuk fűződő szokások.

Megismerésük, megbecsülésük, megérzésük és ápolásuk a helyben lakók és idegenek, az ott élők és az arra járók, vagyis minden országlakó közös érdeke.

A kőkereszteknek asszonyok, lányok viselték gondját. Általában szombatonként vittek friss virágot, halottak napján gyertyát szoktak égetni a tövükben. A kőkeresztek előtt elhaladó férfiak megemelték kalapjukat, keresztet vetettek. Az asszonyok együtt imádkoztak előtte, koszorút helyeztek el rajta, térdelve – többek között – esőért könyörögtek. Búcsújárások útvonalába eső kereszteket énekkel és imákkal köszöntöttek, a kőkeresztek tehát hagyományos megállója, állomása volt a zarándokútnak. – A változó időpontú Áldozócsütörtök előtti hétfőt, keddet és szerdát körösztjáró napoknak nevezi az egyház és a nép egyaránt. Ezeken a májusi napokon a hívők papjuk vezetésével kereszttel és lobogókkal körmenetszerűen, harangzúgás közepette kivonultak a határ egy-egy keresztjéhez, annak emlékezetére, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. A kőkereszteknél és útközben énekeltek, imádkoztak.

„Út-menti Krisztusok, keresztre feszített testek… szenvedésmetaforák, áldozatjelképek, bűnbánatszimbólumok… templomkerten, faluszélen, utak mentén, temetőkben, szőlők, présházak között, erdők-mezők alján álltak. A kétezer éve lezajlott Passiók történetét idézitek elénk,: kereszt, Golgota, epével vegyített bor, töviskorona. „Ez a zsidók királya!”…. lándzsával megnyitott mell…” (Tám László – Tüskés Tibor: Az útszéli keresztek története)

A kereszt a szenvedés jelképe…kilépett a templomból, a szent helyről és a mindennapi élet, a munka, a szokásvilág tárgyi emlékévé lett.

„Ki és miért állított benneteket út menti Krisztusok? Miféle titkot őriz hallgatástok? Hol vannak az emberek, akik hozzátok kötötték az életüket? Kik gondoznak benneteket?

Történeteket, emberi sorsokat, gyakran tragédiákat őriznek e jelek. A kereszt lehet az emlékezés jelképe, ha valamely tragédia helyén állították.

A kereszt lehet a fogadalom, a teljesült kérés, a szerencsés megmenekülés, a hála, a köszönet jelképe. A kereszt lehet az engesztelés jelképe. A kereszt állításához az is hozzátartozott, hogy aki a keresztet állíttatta, vállalta a gondozását is. A helyet, ahová a kereszt került, az egyház papja beszentelte.

Tisztelni kell az egyházat, az emberi érzéseket, őseink hagyatékát és örökségünket. A vallását, nemzetiségét, anyanyelvét megtagadó embert jellemtelen embernek tartják. A vallását megtagadót vetették meg a leginkább, azt a legutolsó dolognak tartják. Ami a mienk az is kell maradjon.

Kié a kereszt, kié területe, ki tette oda, milyen vallású imádkozhat előtte? Annyi kérdés, amire a felelet nem is olyan egyszerű. Ha pedig a kereszt szimbolikájára gondolunk, minden megoldható. „A szenvedés elvállalása az ember életében sem megy könnyen. A szenvedés, a kereszt lehet üdvösség, vagy kárhozat. Attól függ, hogy elvállaljuk, vagy tiltakozunk ellene. A betegségen keresztül az ember megtapasztalja a szenvedést, rádöbben arra, hogy tehetetlen, és arra is, hogy az élet mulandó. A szenvedés nem más, mint fájdalmak láncolata, mely az embert két lehetőség elé állítja: – vagy elkeseredik, lázad ellene, meghasonlik önmagával és keresi a halált, – vagy gondolkodóba ejti, lélekben éretté teszi, megtérésre, az élet igazi értékének a megbecsülésére ösztönzi.” (Heinrich Ferenc: A kereszt a mi hazánk) Szalézi Szent Ferenc mondta, hogy a szenvedés elviselhető csak akkor lehet, ha Isten akaratát és az ő szeretetének a jelét látjuk benne.

1. János Pál pápa a Betegek Világnapjának alkalmával mondott üzenetében ez állt: „Az emberi lét Krisztus szenvedésében látja meg igazán megválasztásának igazi arcát”. – Erre emlékeztet minket is a kereszt. Erre kell, hogy felhívja figyelmünket, nem pedig elveszítve igazi értelmét, üzenetét, kereszt nélküli térhódítások lekicsinyítő értelmetlenségeire!