Helyek

Magyar Királyi Deák Ferenc Földművesiskola

Cím
8784 Kehidakustány, Kúria utca 4.

Térképen megnézem

A slider with the ID of 10 doesn't exist.

Leírás

A földművelésügyi miniszter 85301/1927. számú rendelete az intézmény nevét Magyar Királyi Deák Ferenc Földművesiskolaként rögzítette. Nem sokkal ezután, 1929-ben a földművesiskola megjelölés helyett a mezőgazdasági szakiskola elnevezés került fel a címtáblára. Évfolyamonként harminc fő tanulhatott itt, s ez a tangazdaság méretéhez képest nem tűnik soknak, látszik, hogy a mennyiség helyett a minőséget tartották szem előtt működtetői. Az iskolában 1928. október 7-én önképzőkörként tevékenykedő ifjúsági gazdakör alakult. Jelmondatát az intézmény névadójától kölcsönözte: „A nemzeteket nagyokká, erősekké és szabaddá nem egyedül a fegyver teszi.” Az intézmény a tangazdasággal a környék legnagyobb munkaadója volt. 1934-ben például egy híján húsz cseléd és szegődményes iparos szolgált itt. A két világháború közötti időszakban – a vendégkönyv tanúsága szerint – sok neves személyiség fordult meg az intézményben. Magas rangú hivatalnokok, társintézmények vezetői, tanárai – sokszor külföldről is – voltak kíváncsiak az itt folyó oktatásra, az iskola és a tangazdaság felszereltségére. Az 1946–1947-es tanévben befejeződött a kétéves rendszerű oktatás. A felfejlesztés után 1949-től mint mezőgazdasági gimnázium kezdett működni az egykori földművesiskola. Az ötvenes évek újabb tanügyi átszervezése a kehidai gimnáziumot sem hagyta érintetlenül. 1954-től egészen 1962-ig újra kétéves szakiskolává minősítették az intézményt. Ez az időszak egyébként az eltömegesedés időszaka, az 1955–1956-os tanévet már száznegyven diák kezdte meg Kehidán. Az 1970-es évek már a visszafejlesztés jegyében teltek. Az évtized közepén világossá vált, hogy az intézmény a megyeszékhelyre, Zalaegerszegre költözik. Utolsó diákjait, szám szerint 58-at, 1977-ben ballagtatta el.A főépületet, mint ahogy ezt korábban már említettük, 1977 őszén a helyi általános iskola vette át. A gazdasági épületeket akkor már egy ideje az állami gazdaság használta, állaguk megóvására azonban nem fordított az évtizedek során kellő pénzt és energiát, így a hajdani híresen korszerű majorsági épületek és berendezések gyorsan pusztultak, egy részük mára már el is tűnt.